Története Blackjack

Annak a ténynek köszönhetően, hogy a játékot 21-re hívták, mielőtt átnevezték volna Blackjack, széles körben elterjedt vélemény, hogy a francia Vingt-et-un játékból alakult ki.

A történelem Blackjack Franciaországban?

A Vingt-et-un (21 éves francia) egy francia (esetleg spanyol) kártyajáték, amelyre számos történelmi dokumentum hivatkozik. A játék nagy valószínűséggel a Quinze (15-en francia) vagy az olasz Sette e Mezzo (hét és fél) néven ismert egyszerűbb variációkból alakult ki.

Különösen a Vingt-et-un-ra hivatkoztak Miguel de Cervantes (Don Quijote hírnevű) Novelas Ejemplares című könyvében, ahol a két főszereplő szerencsejátékosok és csalásokkal próbálkozik a kaszinókkal Sevillában. Rinconete és Cortadillo a veintiuna (spanyolul 21-ért) nevű játékot játszották, ahol a fő cél a 21. elérése volt. A regény azt is leírta, hogy az ász értéke 1 vagy 11, ezért a legtöbb történész a veintiunát tekinti blackjacklelki elődje.

Más szakértők szerint a francia Chemin de Fer (francia Ferme) kártyajátékból származik, amely a XVIII. Században a francia kaszinókban meglehetősen népszerű volt. Egyesek úgy vélik blackjack az ókori Rómában keletkezett, ahol a rómaiak hasonló játékot játszottak fatuskókkal. A rómaiak hírhedt szerencsejátékosok voltak, de az akkori bizonyítékok hiánya miatt ezt az elméletet nem lehet megerősíteni.

A Vingt-Et-Un rendkívüli emelkedése

A francia kaszinóknak az 1700-as években való bevezetése óta hihetetlenül népszerűvé vált a Vingt-et-un, valószínűleg annak köszönhető, hogy a ruletttől eltérően inkább a készségre, mint a szerencsére támaszkodott.

Ez lehetővé tette, hogy sok képzett játékos asztalhoz üljön, és valóban nyerjen pénzt, gyakran legyőzve a kaszinót. Rövid idő alatt Franciaországban a Vingt-et-un asztalokat elárasztották olyan játékosok, akik nem szerettek mást, mint hogy mindennap játszanak egy-két kezet a meccsen.

Kezdetben a játékosok választhattak akár Hit-re, akár Stand-ra, ami azt az érzést keltette bennük, hogy irányítás alatt állnak. Miután évekig uralta Európát, az új, izgalmas kaszinójáték az 1800-as években Amerikába jutott. Az első legalizált játékok Amerikában a XIX. Század elején jelentek meg New Orleansban, és onnan 21 az egész országban megtalálta az utat.

A Vingt-et-un már az első legalizálás előtt is népszerű volt Amerikában kaszinó játékok 1820-ban érkezett a helyszínre. Az 1800-as évek elején Eleanore Dumont bankot számlált és 21-et elosztott mindenkinek, akit érdekelt Nevada City. Nagyon ügyes volt a játékban, de számos játékost és csalót vonzott. Mivel a játék nem volt legális, nem lehetett sok pénzt keresni.

Több mint egy évszázaddal később a kaszinók országszerte jövedelmező kifizetést kínáltak hands ásó -ásszal és fekete jackkel - ezt a népszerű fogadást hívták blackjack és idővel a név elkapta a 21-et.

A virágzó népszerűség és a kártyaszámlálás

Blackjack hatalmas sláger lett, mióta 1931-ben Nevadában legalizálták. Számuk bővülésével kaszinó játékok bevezetésével Blackjack, többen látogatták meg a kaszinókat. Lazítás rulett a játékosok pályát váltottak és szerencsét próbáltak Blackjack. Természetesen, amint törvényessé vált, szükség volt egy olyan szabályokra és szabványokra, amelyek megvédenék a játékosokat és a kaszinókat egyaránt. Mivel a készségre, nem pedig a szerencsére támaszkodott, a játékosok különböző módokat próbáltak megtalálni a kaszinó legyőzéséhez. Számos többé-kevésbé sikeres rendszert kipróbáltak, amelyek a kártya számlálás megszületéséhez vezettek az 1960-as években.

Mielőtt a 60-as években a kártyaszámlálás viharvert a kaszinókban, sokan voltak blackjack játékosok, akiket sok kaszinóból kitiltottak, mert hatalmas győzelmet arattak, valahányszor asztalra ültek.

Jess Marcum és a négy lovas (Cantey, Maisel, McDermott és Baldwin) számos kaszinót megsemmisített képességeivel, utóbbi 1957-ben könyvet írt Playing címmel. Blackjack nyerni. Ez volt a nyilvánosság első betekintése a kártyaszámítás világába, amely hamarosan slágerré válik.

1962-ben a kártyaszámlálás édesapja, Edward Thorpe kiadta a Beat the Dealer című könyvet, amelyet még mindig a Szent Grálnak tartanak a kártyaszámlálóknál. Thorpe matematikus volt, aki úgynevezett „tízszámláló rendszert” dolgozott ki a korai számítógépek segítségével annak érdekében, hogy nyomon kövesse az asztalnál lévő kártyákat és előnyt szerezzen a kaszinóval szemben.

Elmélete a gyakorlatban jól bevált. A rendszerhez egy kis mentális torna kellett - a játékosoknak két számot (16 és 36) kellett megjegyezniük, amelyek a tízeseket és a pakli többi kártyáját jelentették. Amint a kártyák kialudtak, a játékosoknak el kellett osztaniuk a fennmaradó „egyéb” kártyákat a 10-esek számával, más néven „Thorp's Ratio” vagy a játékos előnyével.

Ezen a ponton a játékosok emelték a fogadásaikat, és általában sokat nyertek. Ez azonban a napokban volt, amikor blackjack asztalok egyetlen fedélzetet használtak. Annak érdekében, hogy a kártyaszámlálók dolgát megnehezítsék, manapság a kaszinók 6-8 paklit használnak, így a Thorp rendszerét elég nehéz lenne használni. Ennek ellenére megalapozta a modern kártyaszámlálást.

Kártya számlálása tűzön

Miután megjelent Thorp könyve, a kaszinók félve futottak. A kártyaszámlálók minden asztalnál ott voltak, így a kaszinók elkezdték a változtatásokat, újabb paklikat vezettek be az asztalokba. Egy idő után azonban rájöttek, hogy a kártyaszámítási őrület egyre több ügyfelet hozott számukra, ami növelte nyereségüket.

1966-ban a Beat the Dealer felülvizsgált, kissé módosított rendszerű, második kiadása került a polcokra, és ezzel új kártyapultok generációja indult el. Ez magára vonta Robert Griffin érdeklődését, aki megtalálta a módját a gyanús kártyaszámlálók azonosítására, és frissített előfizetési formában eladta a listát minden kaszinónak. A kaszinók és Griffin együtt dolgoztak a kártya számlálásának ellenőrzésén, de az eredmények vegyesek voltak.